Blogszülinap | Hova jutott egy év alatt a blog?

kép forrása

Pontosan ma van egy éve, hogy elindítottam a blogom és megírtam az első bejegyzésem. Úgy gondoltam emiatt szeretnék egy kis személyes bejegyzést írni arról, hogy hova jutottam ez alatt az idő alatt. Ez akár segítséget is nyújthat azoknak, akik gondolkodnak egy blogon és akiket érdekelne, hogy mit várhatnak el egy év (tisztességes) blogolás után. 

Kb. 6 évvel ezelőtt is indítottam egy blogot, de az sajnos csak az első bejegyzést élte meg. Azt követően, ahogy teltek az évek, újra fel-felvetődött bennem a gondolat, hogy de jó lenne egy blogot vezetni, ahol leírhatnám a tapasztalataimat, bevált termékeket, tippeket, hasznos információkat, akciókat, outfiteket stb. Azonban több okból kifolyólag halogattam a blog elindítását, egyik ok, amiért sokan is: hogy minek még egy beauty/fashion blogger, hisz így is már rengetegen vannak, de ami miatt leginkább halogattam az az, hogy nekem sosem volt erősségem a fogalmazás, és úgy gondoltam, hogy így nem is lennék elég jó. Aztán egy nap ráébredtem arra, hogy ha nem kezdem el, akkor sose tudom meg hogyan fog menni, továbbá még fejlődni is tudnék vele, így hát belevágtam. Az első pár bejegyzés megírása után már úgy voltam vele, hogy én ezt biztos nem akarom abbahagyni, s így abban is biztos voltam, hogy a blogom nem fog azokhoz tartozni, amelyek az 1 évet sem élik meg. 😊

Az első napokban minimálisan testre szabtam a blogom felületét és bejegyzések gyártásába kezdtem. Hamar rájöttem, hogy rendszeresen kellene cikkeket írni, így hát kitűztem a héten két napot, amikorra várhatóak a blog bejegyzések. Habár sok olvasóm nem volt, de úgy voltam vele, hogy ha netalántán valaki rám találna, az tudja mikor kell visszatévedni az oldalra. Merthogy akkor még szinte sehol sem hirdettem, szerettem volna előbb jó sok tartalommal megtömni a kis oldalam, a felületet sokkal igényesebbre kialakítani, s nem utolsó sorban bátorságot gyűjteni.

Kb. fél év után úgy gondoltam már elégedett vagyok mind a blogon lévő tartalommal, mind a felülettel, s még kellő bátorságot is szereztem, így hát készen álltam arra, hogy hirdessem az oldalam. Először az instagramom kezdtem elárasztani szépségápolási termék-, outfit- és divatfotókkal, tele hashtagekkel...ciki, nem ciki, de így is kb. 300 új követőt sikerült szereznem. Ez így összességében nem is lenne rossz, viszont mikor látom, hogy pár hónapos blogok már tízezer feletti követőkkel rendelkeznek, akkor igencsak elmegy a kedvem az egésztől. Ugyanis nagyon jól tudom milyen módszerekkel sikerült ennyi idő alatt ennyi követőt szerezni, és az a gond, hogy nekem nincs gerincem az efféléhez. De főleg inkább ahhoz, hogy fizessek egy szolgáltatást, hogy az szépen automatikusan elkezdjen bekövetni több ezer embert, majd szépen ki, miközben én élvezem azt, hogy közülük x ezren már követnek, és előadom, hogy mennyire szeretem őket, és mennyire hálás vagyok nekik. JESUS. Mekkora képmutatás, de hát sikert mindenáron... Szomorú, hogy az olyanok, akiknek van ehhez gerince, azok pillanatok alatt leköröznek olyanokat is, akik tisztességesen, de már több évet a hátuk mögött hagyva blogolnak. That's life. 😐

Facebookon 4 hónapja vagyok jelen, s ennek köszönhetően sikerült némi sikerélményt is szereznem, hiszen nagyon sok emberhez jutott el a blogom, és jelenleg már 1.130 like-nál jár az oldal, aminek kimondhatatlanul örülök. De ehhez hozzáteszem, kellett a fizetős hirdetés is. Viszont így sem gondoltam volna, hogy ennyi idő alatt ennyit sikerül összegyűjteni, úgyhogy nagyon köszönöm! A blogon pedig a következőképp áll a statisztikám: 108 bejegyzés, 35 rendszeres olvasó, 25.763 oldalmegtekintés. Tesztelésre még nem kaptam semmit, tudom, hogy írhatnék már kisebb cégeknek, de én elsősorban nem ezért csinálom ezt az egészet. Továbbá sokkal nagyobb öröm lenne számomra, ha engem keresnének meg, hiszen akkor tudnám, hogy valamit jól csinálok. 😊 Ezeken kívül pedig új barátokra is szert tettem, ami miatt meg pláne, hogy örülök, hogy belevágtam a bloggerkedésbe!

Nem tudom hányan vannak/voltak úgy a blogolással, hogy nem merik elkezdeni, mert esetleg ők sem jeleskednek annyira a fogalmazásban, de azt hiszem én is csak egy példa vagyok arra, hogy igenis érdemes belevágni, hisz hiába lesz nehéz (főleg kezdetekben), de ha kitartó vagy akkor ez később csak előrébb visz és egyre könnyebb lesz! Van az a mondás: Do what you are afraid to do! - Csináld azt, amitől félsz! ... ezt az élet más területein is alkalmazom, annak érdekében, hogy minél jobban fejlődjek és minél magabiztosabbá váljak. És tapasztalat, hogy valóban segít... nem is akárhogyan!

Köszönöm, hogy elolvastatok, köszönöm, hogy itt vagytok! 

Dóri

♥